Hűvös volt a hajnal. Hűvösebb, mint a messzi déli hegyek lehellete ősszel, mely előhívja mély odvából a telet. Tudta, hogy valami történt. Valami visszafordíthatatlan. Ilyenkor mindig szülőfaluja jutott eszébe. Csendes, lágy, meleg esték a kandalló mellett, ahol a testvéreivel mosolyogva hallgatta nagyapja bolondos meséit a régi időkről. Akkor még olyan távolinak tűntek a orkok, trollok és a többi szörnyszülött. Senki sem hitte, hogy Oglinkan után jöhet még bárki, aki ezeket a kaotikus lényeket egy csapattá formálhatja. És most itt hullámzik a seregük a Boronta patak völgyében. Ezrével jönnek. Tízezrével. Mintha valami Földtől idegen erő megirígyelte volna a patak ezüst vonalát és egy fekete folyamot fektetett volna mellé. Milyen pusztulást hozhat ez a nyugati területekre? Milyen erő tudja felvenni velük a harcot? A király seregei biztosan nem. Jobban elvannak azok a múlt siratásával, minthogy ellen tudjanak állni. Nagyobb most arra az igricek becsülete, mint a harcosoknak. Ertes király is jobban tenné, ha inkább meghallaná a szomszédai szavát ahelyett, hogy eleinek dicsőségén kesereg. Hiszen itt lenne az alkalom, hogy ő is közéjük emelkedjen. Óvatosan megigazította hátán a rövidíját és igazított a köpenyén. Igaz, még messze vannak, hogy esetleg felfedezzék, de jobb az elővigyázatosság. Ha tényleg úgy lesz, ahogy gondolja, akkor a sereg pontosan előtte fog elhaladni. Akkor pedig szükség lesz a kényelmes helyre. Órákba tarthat, mire elvonulnak. Nyugtalanul várta az első sor. Nem volt ismeretlen a helyzet. Társai gyakran bízták meg hasonló feladatokkal. Ismerték képességeit. Most mégis nyugtalan volt. Eddig mindig tudta, hogy el tudna menekülni. De itt nincs esélye. A bozótos keskeny, gyorsan átkutatható. Mögötte magas, kopár hegyoldal. Ha arra futna gyorsan lelőnék. Csak abban bízhat, hogy a köpeny jól elrejti. Mint abban, a nótában, amit a nőktől hallott, akik a köpenyt készítették. Hogy is volt?
Parring, fiatal legény
Parring fiatal legény
Gazd'asszonyod mit remél
Gazd'asszonyod mit remél
Hiába szánna kovácsnak,
hiába szánna napszámba,
hiába szánna bognárnak,
hiába szánna csaplárnak
Mindig csak a bajt lesed
mindig csak a pénzt csened
vége szakad minden jónak
meglásd egyszer majd elkapnak
Nem kapnak, mert nem kaphatnak
Góri köpeny van már rajtam
hogyha mégis utol érnek
árnya leszek én az éjnek.
Nem is lenne baj, ha még éjszaka lenne. Egyre világosabb lesz, és mire az utolsó sorok elhaladnak, magasan fog járni a Nap.
