Kiss-Judit Ágnes
NINCS ÚJ ÜZENET
a levelekből, mik hozzád értek,
faragtál pallót szakadék felett,
átlendülni a holnapi napig
fontál belőlük erős kötelet,
rajtuk mentél át az ingoványon,
minden lépésre jutott üzenet.
hogy játssz? hogy túlélj. s ne tudd lehunyni
a monitortól káprázó szemed.
elterültél a mondatok hátán,
mint lováén a sebesült betyár,
csak menekülni a csönd elől, mely
ha elkap, elnyel, börtönébe zár.
reccsent a palló, a kötél szakadt,
futtában a ló bukott, rádtiport,
a csönd mögötted óriásira nő –
csak ülsz, s nézed a sötét monitort.
(Nincs új üzenet. A meglevőkből
talán sikerül felépítened
szavanként, mert hó és szélvihar jön,
hol meghúzódhatsz, menedékedet.)
