Emlékszel Kiss Ádám karácsonyos poénjára? A talpfaragósra? Amin röhögtél, mert kurva így van. Hogy karácsony van meg ünnep meg szeretet és mégis mindenki ideges, meg káromkodik, meg veszekedés van, meg odaég az a kurva káposzta is baszd meg. Tudod, miért van ez? Mert gyökér vagy. Ugyanolyan gyökér vagy, mint a másik, aki odaégette, leverte, megütött, hülye volt. Ugyanolyan gyökér vagy, mint én.
Mert az egészet nyűgnek érzed. Mert muszáj pont ma? Muszáj pont a családdal? Muszáj pont ezt? Nem baszd meg. Kurvára nem muszáj. Elmehetsz. Akkor is felhívnak holnap. Akkor is szeretni fognak. Akkor is ha a hátad közepére se kívánod az egészet. Csak jegyezd meg. Jegyezd meg baszd meg, hogy egyszer ott fogsz ülni egy csomag karácsonyfa akasztó mellett egy olyan nap után, mikor a legtöbbet egy jegykezelővel beszélgetted, de annyit bőgtél, mint életedben egy nap még soha. És nézed azt a kurva drága szart melletted, de nincs kit felhívni. Ott van benne baszd meg ezer kibaszott telefonszám. De egyik se érdekel. Amelyiket hívnád, azt már senki nem kapcsolja. Akkor baszd meg majd sírva könyörögnél azért a kibaszott égett káposztáért. (Ja, igen, enni se ettél még ma. De a becherovka azért szépen fogy.) Szóval ha rám hallgatsz, akkor befogod a pofád, lerakod a kurva internetet és kitolod azt a gusztustalan pofád a családodhoz. És kurva hálás vagy érte, hogy elviselik. Mert egy fasz vagy. Nem is kicsi...
Boldog karácsonyt. Faszfej.
