Számot vetek, és ki mint vet, úgy arat. Mögöttem van egy újabb év. Olyan volt, mint a többi. Más. Más, mint bármelyik, ami volt és más mint mind ami eljövend még. Elmondtam idén is sok mesét. Talán még olyan is volt, ami értő fülekhez ért. És persze volt sok, amit a szél szórt szerte szét. Volt sok, mit szerettem. Volt amit megsirattam. Volt, amiben benne voltam és volt, amit mások írtak helyettem. Volt aminek szavait ködön szürte át a világ. Szeretem most már mindet. Akkor is, ha közben sokat gyűlöltem.
Nem lettem sem több, sem kevesebb. Nem lettem más, mégse maradtam az, aki voltam. Magam vagyok. Magam vagyok. Nincs több ismeretlen és nincs több, amit megismertem. Ugyanolyan rémítő csoda a világ, mint gyermekként volt. Továbbra is szeretem a csendjeit és taszít a zsivaja. Ha fel is emeltem a hangom, mindig beleveszett. Nem lettem apa. És talán megszűntem gyermeknek lenni is. Nem lettem béke, nem lettem remény. Nem lettem tisztább, de mocskosabb sem, ha dobáltak is sárral.
Nem is folytatom. Minden megvan már úgyis írva. Bennem.
Számvetés
2014.12.08. 20:09 rattacha
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rattacha.blog.hu/api/trackback/id/tr406968165
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
