Barátaim és egyéb balgaságok

Most leírom, hogy ne terheljek senkit tovább. Meghogy távozzon belőlem minden rossz érzés. Csak a pozitívak maradjanak.

Holnapután államvizsgázok. Másodjára. Új félévben, új bizottság, ugyanaz a bizonytalanság. Hogy én ehhez nem értek. Hogy hülye vagyok az egészhez. Semmiben nem érzem magam szakembernek. Évek óta nem látom már, hogy miért taposom a malmot. Kilépnék, ha látnék rá utat. De hát már mennyit belefecceltem. Időt, energiát, pénzt. És még mennyit kell. Bízom a gondviselésben. Isten fenn szeret engem. Évek óta érzem ezt. Nem hagy bajban. Nem szokott. Szerda 14 óráig kitartok. Aztán meg szeretnék önfeledten ünnepelni. Nem felejtem, hogy:

Tudod, hogy aki mer, az nyer
Akinek remeg a lába
Annál kicsorbul a fejsze él a kemény fába
Mert hát minek a hátszél, ha nagy a jéghegy
Könnyen jött, könnyen megy az ilyen ingyen jegy

Minek a tét, ha végül elveszted a hited
Ez az igazi kérdés, nem az, hogy ma ki fizet
Tizet találsz ilyet egy szakadt lebujban
Aki már az első menet előtt feladta

Minek maradnál két tűz között
A lehetetlen egy tévhit, semmi több
Döntsd el, hogy merre mész
Ne veszítsd el a fejedet semmiért

Aki korán kel az lehet, hogy aranyat lel
Ne kérdezd soha senkitől azt, hogy írás vagy fej
Mert aki biztos mindig magában
Annak a szerencse ott jár mindig a nyomában
Ilyen a végzet, Te is eleven vagy
Amilyen én, meg ez a vad korszak
Amiben egyedül vagy, de sohasem magányos

Van, ami mindig ugyanúgy jön
Ahogy a hetes busz a Blahán Rád köszön
Ilyen az eredmény is, ha szeretnéd is
És ha dolgozol érte keményen

Következő bejegyzés szerda délután várható.