Előttem Irsai, a fülemben zene, a szívemben félelem. Ez most nem az, ami minden nap van. Ez nagyobb. Holnap a szemembe vágják, hogy fogok megdögleni. Persze, ha lenne vér a pucámban, akkor elébe mennék, és ha nem lenne anyám,akire még vigyázni kell, akkor mennék énekelve. Krisztusi korban. Ekkora már Krisztusnak sem volt semmije. Se család, se barátok, se hit. Szerintem csak ennyi kell a megváltáshoz. Ha már mind elfogyott, akkor megválthatod a jegyet a következő állomásra. Miért értékelik túl az emberek a létezést? Az egójuk nem képes elfogani, hogy annyira semmik, hogy az elveszésük és a létük teljesen lényegtelen? EGO??? Komolyan??? Nem tartom magam sokra, és teljességgel el tudom fogadni a semmi létem, de baszd meg, még csak hozzám képest is ipari hulladék az emberiség 95%-a. És keveset mondtam. Minden mozdulatok, szavuk, emberiség elleni bűntett. Ja, igen. Berúgtam. Az apokalipszis éjszakája előtt azt hiszem ez érthető. De kurvára elszívnék most egy cigit. És a kibaszott dohányzás pont most szokik le rólam. Még jó, hogy a bor nem szokik le rólam. :) Megkeres újra és újra, őszintén, igazán. Elmondja, hogy adni szeretne nekem. Mámort, boldogságot és egy csepp megbánást. És Neki hiszek, mert nem ígér mást, mint amit meg tud tartani. Minden más illúzió. Vanita di vanitá. De a bor nem. A bor szerelem. Az ős szerető és a szőlő boldog házassága. Egy pillanat boldogság, ami mindenkinek jár. Mint a zene. Amit senki sem vehet el, ha szól a szívedben. Minden más boldogság csak a kiváltságosoknak jár. És ne legyen illúziód, nincs karma. Ha most szoptál, szopni fogsz megint, mert szopóágon vagy. Majd más.
Ja, igen. Tudom, ennek itt semmi értelme. De azt hiszem mégis jobb egy ilyen írás, mint felkötni magam.
