Az ajtó nem csapódott be. Az idiótákra – pláne modoros idiótákra – készülve még az iroda avatásának napján fékezővel látták el. Jézus ereje ne hagyj el. Ez tanít. Irodalmat. Hiába na, ez már egy új nemzedék. Fejlett generáció. Egybe letudja Holmes, Poirot és Marlowe kalandjait. Eközben ugye mozgásba hoz három bioturbinát, merthogy a fenn nevezettek írói motolláznak a koporsóban az nem kérdés. Csak azt nem értem, hogy ha ilyen tehetségek járják a világot, akkor mitől a válság? Jó hogy gyorsan megoldódott az ügy, de nem ártana már egy amit fizetés is kísér. Az a baj a világgal, hogy nem olyan szép bipoláris, ahogy az embereknek jó lenne. Jó-rossz, szép-randa, kedves-bunkó. Így menne nekik. Egyszerűsítve. Tömörítve, aprítva, hogy befogadhatóvá váljon. Lehessen uralni. Félnek attól, hogy rájönnek, hogy mennyire kicsik és jelentéktelenek. Hogy talán eltűnnek, mint erdőben a vadnyom. Úgyis eltékozolta már mindenki miről számot kéne adjon. Hohó! El Droid nekiállt ecsetelni legújabb szerzeményének isteni voltát az anyjának. Nézzük a menetrendet azt mondja 5 perc míg elsorolja mi mindenre is jó, újabb 5 míg elmondja hogy ő már mire használta majd negyed óra mennyire nincs pénzünk sirám. Akkor irány az ebéd.
A választás könnyű. Mindegy hova, csak amit enni adnak ne segítse elő, hogy 42 felett is kelljen még számolni az éveket. A mai Homo Idiotis után azonban kiütéssel győzőtt Erős Pista Tanyája. Itt minden olyan, mint 50 éve. Ugyanazok az asztalok, székek, falak, személyzet. Legalábbis ezt mondják róla. Minden paprikával készül és mar. Végig. Már az illata megfacsarja az orrot és könnybe lábasztja a szemet. Ugyanezt megteszi távozáskor is. A nap ajánlata Csípős borjúpörkölt ahogy a sógor szereti. Ez mindennek a teteje. A non plus ultra. A sógor feltehetően az alfa centauri szülöttje lehet. Bennfentesek tudni vélik, hogy egyszer-egyszer a kénsavas tégely tartalmát is rálocsolja az ételre. Ezen felül valami Paks melletti kertje lehet, mert brokkoli színben játszó paprikával rohangál, amit elég kivenni a szatyorból és 50 méter sugarú körben minden felgyullad. Na, ebből aprítottak a borjú mellé. Már ha tényleg borjú van a tálban. Mert mondjuk nyugodtan lehet rohadt gumicsizma, döglött kormorán vagy leharcolt gumibelső. Ember nincs aki megmondja ízről, hogy mi úszik ebben a lében. Régen mennyit csodálkozott, hogy itt milyen jó kenyér van. Mikor megdicsérte és megtudta, hogy helyben készül kemencében, azóta mindig átjár szembe a pékségbe zsemléért. Az öreg Pista ugyan szokta gyűrögetni néha a celebgyalázó szemöldökét, de nem szól, csak nem érti, ha egyszer van könyér, akkor minek ugrál e’ emmeg ilyen ocsmánságér’. Na, milyen szépen lecsúszott ez a borjú. Takarjuk be egy kis túrós csuszával tripla pörccel. Aztán küldjünk utána egy kis kékfrankost hígítónak.