Barátaim és egyéb balgaságok

Eljött! Újra! Itt van közöttünk! Bárki megismerheti, találkozhat, beszélhet vele. Ő az! Akit eddig vártunk! Aki mindenkit szeret! Aki kifehéríti a legsötétebb éjszakát is. Akinek mosolyától felszáradnak a könnyek az arcodon. Érintésétől megdobban még a legfagyottabb szív is. Tekintete felolvasztja a jeget és virágzó bokrot nevel a didergő magból. Szavai aranyfolyóján ringatózva elvesznek a múlt fájdalmas emlékei. Az összetört álmok és szívek. A fájó csalódások. Minden mozdulatát a természet szülte. Egy a világgal. Együtt születtek egy anyagból gyúrták. A mindenség titka neki sosem volt titok, és megosztja veled is szívesen a tudását. Csak kérdezned kell. Hogy kitől? Hogy hol van? Hiszen nyilvánvaló. Én nem modhatom el. Belülről tudod, vagyis kéne tudnod. Persze, hogy nehéz. És nem hallod. Ha már elvakítottak és megsüketítettek a féligazságot ordító sarlatánok. Akik filléres áron szórták az összeharácsolt morzsák molekuláit, és mérgeztek éjeken, éveken át. Talmi aranyat csepegtettek és a szemedfénye elveszett a csillogásban. Lehet, hogy óvtak volna baráti szavak, de nem hallottad, mert a másik szebben hangzott. Lehet nem voltál ilyen szerencsés és magányod szólította meg a kuruzsló. A felelősség akkor is a tiéd. Lehet, hogy rájöttél már. Megértetted, milyen gyarló voltál. Talán még hallgatsz is rám, mert úgy érzed, hogy így megtudhatod a titkot. De tévedsz. A hang amit keresel ott üvölt benned. Baszd meg...