Lassan ébredt a tűz nézéséből, mint mindig gyermek kora óta. Csecsemő kora óta különös kapcsolata volt a lángokkal. A bába kirohant a házból, mikor született. Halálra rémítette hosszú vörös haja, ami már az első perceit beragyogták. Hány nap telt már el azóta! Mennyi mindent kapott az őselemtől. Boldogságot, örömöt és legalább annyi kínt. Négy évesen már tudta, hogyan játszhat az apró lángokkal. Ekkor találtak rá a papok. Messzi, északi sivatagból érkeztek. A szülei könnyű szívvel engedték útjára. Nem haragudott már rájuk. Azóta rájött, hogy nehéz valamit szeretni, ha félünk tőle. Azt pedig könnyű látni, hogy egy kofa családnak miért félelmetes valaki, aki Ifin ajándékával él.
Habbal 2.
2008.08.05. 20:02 rattacha
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rattacha.blog.hu/api/trackback/id/tr36602395
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
