Barátaim és egyéb balgaságok

1.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. A királynak – mivel bölcs király volt – mindene megvolt, csak a lányának illő kérője nem volt. Na, egyszer gondolt egyet a király és behívatta egyetlen leányát. Tudni kell a leányról, hogy szépsége hét országra tündöklött, de kérője mégse volt, mert buta volt, mint a tök. Meg is kérdezte leányát a király, hogy nincs-e kedve már házasodni? A leánynak igencsak volt hozzá kedve, ki is hirdették nyomban, hogy kérő kerestetik. Jöttek is a hercegek, grófok, lovagok és válogatott szabólegények. A királylánynak megakadt a szeme a legnyalkább hercegen, neki is adta a keszkenőjét meg a szüzességét. Csaptak nagy lakodalmat, a király bele is halt a nagy vigalomba, aztán boldogan éltek, míg el nem fogyott az ország pénze, mert az uralkodáshoz mind a lány, mind a herceg buta volt, mint a tök.

2.

    Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy királylyány. Mikor már olyan jó 10 éves lett és eladósorba serdült az apja behívatta, csináltatott néki szép vastag aranyláncot és két lóért meg három 1200-es Zsiguliért feleségül adta a szomszéd kerület kiskirályához.

3.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Mikor már érezte, hogy az ő ideje lejár behívatta egy szem leányát s megkérdezte, hogy nincs-e kedve házasodni. A leány fülig elpirult és bevallotta, hogy hát ő már kinézte a jövendőbelit. A király szíve megtelt örömmel, s úgy kérdezte ki lenne az. A leány meg is nevezte az egyik fiatal és szabad gondolkodású tanácsost, aki messze, Burkusföldön túl tanulta a szakmát. Hej, a király nagyon megörült, hogy ilyen okos ember lesz a veje. Behívatta hát a tanácsost és még arra a hétvégére kitűzték a lakodalmat. Nagy volt a vigadalom. 7 vármegyéből jöttek a vendégek. Hoztak aranyat, tömjént, birkát. A király örömkönnyek között hajtotta álomra fejét. De lett ám meglepetése másnapra. Az ifjú titán már reggel fél hétkor kidoboltatta, hogy a királyságnak vége, befellegzett, innentől demokrácia van, és a koronát ő is csak titokban merte felpróbálgatni az éj leple alatt.

4.
    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya. Mikor ez a lány eladó sorba került a király ki is doboltatta, hogy azé lesz a leány, aki kiállja a 3 próbát. Jöttek is a lovagok, hercegek, királyfiak, juhászok és kalauzok, bár a próbák igen nehéznek tűntek. Elsőként meg kellett vívni egy óriással, majd versenyre kellett kelni a hajnali széllel, végül találós kérdésekben le kellett győzni az erdő vén remetéjét. Sorban hullottak el a próbálkozók, s ahogy hullottak, úgy lett egyre gondterheltebb az öreg király is. Egy napon aztán egy ifjú juhászlegény jelent meg a kapuban. Hosszú haját hetyke kalap tartotta össze, ruháján táncolt a napsugár.  A királylány szeme azonnal felcsillant. A legény játszva túljutott a próbákon, s így meg is nyerte a királylány kezét. Megülték a lakodalmat, s boldogan éltek majdnem fél évig. Ekkortájt kezdett sajogni a juhász szíve a nyáj és a domboldal után. A királylány hallani sem akarta a nomád életről. Addig-addig, hogy az új királyt egyre többen a kocsmában a királylányt pedig egy többet kendővel az arca előtt látták.

5.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya. A lány egyszerre csak eladó korba serdült, s a király kidoboltatta, hogy jöhetnek a kérők csőstől, mert aki 3 kérdésére megfelel, az feleségül veheti a királylányt, de ha valaki kudarcot vall, feje a porba hull. A királylány szíve felderült. Titkon rég várta már, hogy eljöjjön ez a nap, hisz a szomszéd vár legkisebb királyfiával már régen kerülgették egymást az udvari bálakon. Teltek a napok és a királykisasszonyka szíve egyre hevesebben leste a kaput. Jöttek is ott a kérők hosszú tömött sorba, hullottak a fejek egyre-másra a porba. Nem is mert a királyfi nekiindulni soha az életbe. Maradt az ablakba és szomorúan élt, amíg  meg nem halt, mint a királylány.

6.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya. A lány lassan eladó sorba cseperedett, a király szíve pedig megkeseredett. A királynét már rég a föld alá tette, ha most a lányát is férjhez adja, kit fog ő szeretni. Ki fogja őt szeretni? Befogad a várába valakit, aki majd letúrja a trónról? Azt már nem. Tudósokat, boszorkákat és vajákosokat hívott, hogy tegyék őt hosszú életűvé. Olvasták is rá a varázstudók a bűvös szavakat és vitték a hátsó ajtón a szebbnél-szebb javakat. Míg mind király mind lánya koldusbotra jutva, szomorúan éltek míg el nem hunytak.


7.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya. Mikor a leány felnőtt és egyre többet szólt bele az uralkodásba a király úgy döntött férjhez adja.  Ki is doboltatta, hogy aki 1 éjszakát kibír a lányával, ahhoz menten hozzá is adja. Jöttek a kérők sokan, de az okos, művelt, öntudatos, sikerorientált, profitmaximalista királylány mellett egy órát nem sokat, annyit se bírtak. Egy napon aztán megjött a szegény ember legszegényebb fia. Beengedték a szobába és csodák csodája reggel magától mosolyogva, nyújtózva lépett ki fiú s leány. Lett is nagy rivalgás és lakodalom. Az ifjú pár asztalánál a király és lánya boldog volt, a szegénylegény meg süket.

8.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya. A lány eladósorba került, igen szeretett volna férjhez menni, de apjának egyik jelölt sem tetszett. Ennek görbe a lába, ennek nagy a füle, ez szegényebb, mint nálunk az erdei remeték, ennek csak fél szeme van – ez speciel a lánynak sem tetszett – röpködtek a kifogások. Addig-addig folyt ez így, míg a királyság és a szomszéd királyságok összes férfija el nem vonult a király előtt. Megfelelő párra azonban így se leltek. A királylány írt egy letehetetlen könyvet A szülői zsarnokság avagy féltő gondoskodás címmel, ami bestseller lett. S ő lett a történelem első sikeres szingli írónője.


10.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya. A leány szépen felcseperedett és ideje volt párt keresni néki. A király kidoboltatta, hogy aki szívből megnevetteti a lányát az megkapja a kezét. Jöttek is sorba a próbálkozók, de a legjobbakon is csak gúnyosan mosolygott a leány. Az egyik hercegnek örök időkre a szívébe égett az a gúnyos arc, ami legjobb geggjeit kísérte. Már három hónapja érkeztek egymás után a kérők, s a lány is olyan fáradt volt, hogy már ki sem gúnyolta őket, csak fásultan intett, el vele. Míg egyszer be nem lépett az erdész fia, aki aznap elkísérte apját az erdőbe, s ott két rókakölyköt találtak. Amint a leány meglátta a két kölyköt a fiúval azonnal hangosan felnevetett. Lett is nagy öröm a királyi palotában. Azonnal elkezdték előkészíteni a lakodalmat. Együtt örült az egész birodalom. A vacsora végén a régi s az új király együtt köszöntötte poharával a népet. Ki is itták fenékig, de a két pohár mellé az új király feje is koppant, a padlón. Küldtek azonnal a vajákosért, de már semmit sem ért. Senki sem tudta, hogy hol s mikor került a keserű pirula a pohárba, de azt beszélik, nem hallották soha többet nevetni a királylányt.