Ha bármikor is olvastál a zen kertekről, akkor tudod, hogy egyik sarkköve (érted) a kavics. Ezért úgy döntöttem én is kavics leszek. Kicsi kavics. Egészen kicsi. Olyan kicsi, szürke és jelentéktelen, amilyen csak lehet. Leszek azért, mert a kaviccsal senkinek semmi dolga. Mindenki békénhagyja. Néha belerúgnak, rátaposnak, de ezt a kavics meg sem érzi. Néha felveszik, odébb dobják és kavicsnak ott is pont olyan jó, mint ahol előtte volt. Ha esik, megázik, de nem bánja. Ha nap süti és felmelegszik, az éppúgy hidegen hagyja. Kavicsnak lenni jó.
A kavics
