"Everyone thinks that we're perfect
Please don't let them look through the curtains"
Több, mint 3 órája dobol a fülemben ez a két sor néhány továbbival. És nem tudok kitörni belőle. Beszippantott, forgat és földhöz vág. Nem ismeretlen az élmény. Jártam már itt párszor, de már nagyon régen. Volt idő, mikor gyakorta megfordultam erre. Akkoriban semminek nem volt helye. Egymásra dobált gondolatok, hitek, ideák raktára volt a fejem. Minden rendszer nélkül. Ha találtam valamit, ami megtetszett, hát fogtam és bevágtam a többi közé. Nem néztem illik-e oda. Ennél fogva időnként a dolgok megcsúsztak és a rendszer többé-kevésbé összeomlott. Volt, ami összetört, volt ami kilökődött és volt ami a helyére került. Persze minden ilyen systemquake igényelte a rendrakást maga után, ami egyedül nem ment, de mindig, mindig volt ott valaki, aki segített. Hát, ennek a kapujában állok most. Nézem ahogy az immár helyére került dolgaim meginognak, magukba roskadnak, összedőlnek. Én pedig csak ülök a küszöbön egy pohár borral és várom, hogy leülepedjen a por. Közben kinyújtott kezemmel keresem, hogy hol van most, aki segít rendet rakni. De még senkiben nem akadt meg a kezem. Lehet, hogy nem is áll senki a közelben? Lehet, hogy most, mikor úgy érzem sose voltam gazdagabb, valójában elszegényedtem? Mindezt úgy, hogy észre sem vettem? Nem hiszem el. Nem hagyom. Harcolok! Akkor is, ha ember vagyok és vereségre ítéltek a születésemmel. Akkor is, ha úgy teremtettem, hogy ne nyerhessek. Ha csak görgetem az átkozott sziklám a hegyre. Akkor is ha a keselyű újra és újra alászáll, hogy kimetssze a májam. Elvehetnek tőlem sokat, szinte mindent. De a harcot nem, az az enyém. Aztán elbukom. Nem lesz hősies bukás és szép sem. Sőt! Ostoba és kiszámítható. De az én bukásom lesz. Hol vagytok? Máté, Szívem, Csaszi, Zsolti, Paty, Csicsó és mások annyian? Hol vagytok? És ha van saját életetek is? Nekem is! Az se fontosabb a Tieteknél. Persze, sosem derül ki, ha nem hívtok, ha kellek. És volt már hogy nem hívtatok. Hát hívjatok! Hívjatok most és mindig. Kellünk egymásnak. Együtt sem érünk semmit, de együtt vagyunk. Most megyek, szerzek valahonnan bort újra. Egyedül nem tudok rendet rakni...
