Munka nélkül voltam hónapokig. Most épp nem. De sem múlt, sem most érnek ingerek, amikre írjak. Mikor mégis megmozdul valami bennem, akkor általában az idő hiányzik. Mert akárhogy is gyorsnak tűnik az írás, idő kell hozzá. Talán hamarosan kellemes együtállásról tudok beszámolni. Addig is elégedjetek meg ezzel:
Két született barát beszélgetése:
1. Óvodában:
-Te mi leszel ha nagy leszel?
-Még nem tudom...
2. Iskolában:
-Te, ősök elengednek a táborba?
-Még nem tudom...
3.Középiskolában:
-Figyi, most ti összejöttök Zsuzsival?
-Még nem tudom...
4. Egyetemen:
-Diplomázol idén?
-Még nem tudom...
5.Egyetem után:
-Na, házasság?
-Még nem tudom...
6. Valahol 30 után:
-Gyerekek?
-Még nem tudom...
7. Érett férfikorban:
-Na, hétvégén kis sör, peca, csajok?
-Még nem tudom...
8. Később:
-Te hol rontottad el?
-Már nem tudom...
