Oh, csak nem tűsarkak kopogása veri fel a pókhálófonó csendet a folyósón? De. Nézzük csak. Igazi magas tűsarok, rövid léptek. Tulajdonosuk valószínűleg alvás közben sem válna meg a tűsarok nyújtotta 8 centitől. Feltehetően csinos, mi több szép. Feltehetően nem szőke hajszínnel, sőt a lehető legmesszebb a szőkétől. Node, ez mindjárt kiderül, hiszen már fordul is a kilincs. Már porolhatja is a széket. Nincs az az Isten, hogy egy nő egy másik nőhöz menjen segítségért, még ha olyan csekély mértékben is emlékeztet nőre, mind El Droid, akivel ezen a kis lukon hivatott osztozni. A belépő emlős a fent leírtakkal nagy egyezőséget mutatott erős subhumán beütésekkel. El Droidnak fel sem tűnt. Telefonál. A nap 80%-ban. Vendégünk egy hosszúra nyújtott pillantással - amiben nem kellett nagyon kutatni, hogy felfedezzük a mesterkélt mozdulatok sajátosságát - felmérte mind a 6 rendelkezésre álló négyzetmétert. Ahogy végzet a szoba vizuális képének befogadásával hosszú idő alatt tökéletesre fejlesztett fenékriszálás kíséretében másfél lépéssel a székhez fáradt. Jeff ernyedt kézmozdulatára helyet is foglalt rajta és bele is kezdett mondókájába. Hangja épp annyira volt affektáló, amennyire az arcát fedő méla undor jósolta:
Üdvözlöm! Camara Jones vagyok. Lenne egy megbízásom, ha érdekli és nem zavarom meg vele egész napos lázas semmit tevésében.
A válasz: Igen.
Márhogy érdekli? Vagy zavarom?
Egyik sem. A kérdésére a válasz az igen.
Még nem is mondtam, hogy mit szeretnék.
Én viszont bátorkodtam előre megválaszolni a kérdést jelentős megtakarítást eszközölve ki Önnek, aminek az Ön kedves férje feltehetően igen fog örülni. Tekintve szakmáját.
Honnan veszi, hogy férjnél vagyok? Még gyűrű sincs az ujjamon. És ha lenne is férjem ugyan miért örülne, hogy spórol neki.
Nyoma viszont van. Mégpedig épp a jobb oldali gyűrűsön. Ha jól sejtem a folyósón lejtett séta apró megtorpanása nem az ajtónk cimkézetlenségének inkább a gyűrű levételének köszönhető. Ami pedig a „nem létező férj” szakmáját illeti. Nos, egy bankember mindig örül a megtakarításnak. Nincsenek kivételek. Ahogy kegyed elkerekedő pofikáját nézem most épp azon csodálkozik, hogy honnan veszem, hogy bankember. Elmondom, legyen. Kegyed oly díszes fülbevalóját az orosz Skorov fivérek méltán híres kristályai díszítik. Ilyet pedig kicsiny városunkban csak a Harcsa utcában Loiusnál lehet kapni, akinek a szomszédságában igen kevés szénbánya viszont annál több bank található. Gondolom születésnapi ajándék lehetett.
Értem. Szóval maga olyan nyomozó, mint azokban a regényekben. Tudja, mint Hercule Holmes, amit az a nő írt.
Raymonde Chandlerre gondol?
Igen, rá.
Köszönöm az összehasonlítást, igazán hízelgő. Pláne, hogy egy igazi szakértő mondja. Kegyed ugyebár irodalom tanár.
Igen, de honnan tudja.
Ha már volt olyan nagylelkű, hogy híres képzeletbeli kollegámhoz hasonlított, elárulom. Kegyed igazán jól öltözött és sminkelt, de a jobb kezén a műkörmök kicsit kopottabbak, mint a balon, ergo többet használják őket, de mégsem agyonhasználtak, hiszen csak halvány kopás látszik rajtuk. Feltehetően sokat írnak velük. Valamint mikor volt szíves megmutatni, hogy nincs gyűrűje kabátja ujján krétanyomokat véltem felfedezni. Azt, hogy irodalmat taníthat már csak tippeltem. Szinte vaktában.
Bámulatos. De honnan tudja mit szeretnék?
Nem tudom. De csak két dolgot akarhat. Megtudni, hogy a férje csalja-e vagy megtudni, hogy tudja-e hogy csalják. Utóbbi valószínűbb. A válasz mindkét kérdésre ugyanaz.
Honnan veszi???
Mert minden férfi csal, aki teheti. Illetve minden férfi tudja, ha csalják, tekintve, hogy feleségeik túl hülyék, hogy leplezni tudják.
A nő felpattant, indulatosan magához szorította retiküljét – mely Jeffnek 2 hetes világ körüli úthoz szükséges cucc bepakolásához is elegendő méretű lett volna – és a már megismert riszával az ajtóhoz vonult.
Magának nem sok munkája lesz ilyen modorral. Soha viszont nem látásra!
