Félhomály volt. A reluxa rácsai között nehezen estek be a júliusi nap sugarai. Dögmeleget árasztottak. Még a fonnyadt rododendron is mintha elhúzódott volna a közelükből. – Olyan ez, mint egy rossz detektívregény. Ami vicces, tekintve, hogy ez egy nyomozóiroda. Ilyen magasságokban röpködtek Jeff gondolatai. Valami kibaszottul zavarta ezen a kurva kedd reggelen. Már reggel úgy ébredt, hogy szívesen felgyújtana valamit. Valami olyat, ami elég nagy ahhoz, hogy az egész világ lángra kapjon tőle. Ezzel a jó hangulattal szállt fel a reggeli buszra, melyen a jó szerencse működése folytán már négy próbálkozás után is sikerült kezelnie a jegyét, így még a megállóban állva észrevehette, hogy mintegy 10 olyan arcot lát, akik nem megszokottak. Ezek mit keresnek itt? Aki reggel hatkor buszra száll, az sikeres ember nem lehet. A kellemes 30 fokos és üdítően páradús reggelen persze egyetlen ablakot sem nyitottak ki az emberformára felcsavarodott fehérjeláncok, akik a busz 10 perces menetidejét maximálisan kihasználva a sok hülye helyett épp megváltják a világot. Bámulatos – bár megmagyarázhatatlan - magabiztossággal és tévedhetetlenséggel világítanak rá a problémák gyökerére, melyet megragadnak és vasmarokkal fojtanak meg. Tetszik tudni ugyanis az a baj, hogy nem a magukfajták irányítsák ezt a világot. Mer nekik aztán már a tánti is megmondta gyerekkorukba, hogy milyen éles eszük van, mer már gyerekkorba messzire elvilágított. Meg is vakultak tán tőle néhányan – ha – ha – ha. Hogy aztán hogy lettek cipő alsórész ragasztókeverő segédadagolók, azt már ők se tudják megmondani. Illetve dehogynem. A hülye kormány az oka. Mert elnyomja őket. Nem ad teret, hogy repüljenek. Bezzeg a tehénszart mindig odatolja ahol ők pofára esnek. Tetű lassan érkeztek meg a térre. Innen már csak egy kényelmes séta és máris átadhatja magát az irodának, ahol senki sem nyit rá. Hallgathatja a kollegina örök siralmát arról, hogy úgy elment mellette az élet, hogy még köszönni is elfelejtett. Minden amit nála hagyott egy elbaszott házasság és egy idiotid kölök. Valljuk be, ezzel nehéz kufárkodni. A problémák pedig jönnek, figyelmen kívül hagyni őket meg nem lehet. Ahogy a kevéssé /sem?/ tisztelt pszichológus egyszer találóan megjegyezte: Attól, hogy homokba dugod a fejed az élet még seggbebasz. Na, ja. Viszont ahogy a világ jelenleg áll, a sok buzi még örül is neki.