De minek??? Boldog öregkor. Hogy ez nekem miért nem hiányzik? Gyerekkoromban – főleg, ahogy a gimnázium közeledett – mindig nyomot akartam hagyni magam mögött, hogy tudják, hogy ott voltam. Ma már máshogy vagyok ezzel. Nem kell. Semmi. Emlékezzen rám, aki emlékszik, de más ne maradjon. Se unoka, se gyerek, se ház, se fa. Ennek a világnak. 2050-ben úgyis vége van. Hogy miért pont akkor? So simple. Addig még 42 év van vissza. Érted…
További rajongásig mély tiszteletem azoknak, akik 75+, 80+, vagy 85+-t terveznek. Csupa móka és kacagás lesz. Hiszen megnézheted az összes barátod temetését, ezekkel együtt legalább egy-két gyereked, szerencsétlen esetben még egy unokádét is. Aggódhatsz velük, hogy mit csinálnak most, hogy a bank elvette a házat a fejük fölül. Remek! Szerintem is jó ötlet.
