Mert bizony mondom néktek, szomorúak a szelídek, mert ők öröklik a Földet. Ezt a Földet, amit már annyiszor megaláztunk és széttiportunk, hogy évmilliók alatt sem tudja kiheverni. Milyen jövőt lehet még itt elképzelni? Boldogat semmiképp. Teljes szellemi és testi leépülés vár ránk. Mohó szörnyekké változtunk, akiknek semmi sem számít, csak a most. Még az estéig sem nézünk előre. Csak, most! Ide! Nekem! Mindet! Rossz vér...
Hát nem baszd meg! Ezt is sikeresen szétkúrtuk! Centikre vagyunk a szakadék szélétől, és dőlünk előre, mert nyom hátulról a mocsok. A gondolatokról már rég elfeledkeztünk. Ki a faszom ér rá gondolkodni, baszd meg, amikor a köcsög szomszéd már megint plazma tvt vett, a kurva anyját. Rohadjon meg én is veszek, mert kell az, mint köröm a faszomra. Aztán még csillogóban lehet rohasztani a szürkeállományt. Igaz, szerintem 9 éves korára a mai ember már túl van szellemi teljesítőképességének csúcsán. 14 éves után pedig már csak 65-70 körüli IQ-val rendelkezik. Hol van még bárki, aki olyan szópárbajt tudna vívni, mint Cyrano. Hol van, csak egy D'artagnan hogy harcba szálljon a bíboros és a mylady ellen? Hol van legalább egy Don Quijote?
Sehol. Teljes a csend. Athosként búsúlunk Le Fère gróf életén. Talán még néhányan rájönnek, hogy hol rontottuk el. Akkor majd rá lehet mutatni. Ott! Az! Amiatt haldokolsz. Mert mind bűnös, aki él. És már csak az lehet bűnösebb, aki gyereket szül ebbe a világba.
Homo sum, mea maxima culpa!
