HTML

Barátaim és egyéb balgaságok

Drága Barátok! Néhanap, naponta néha eszembe jut egy-egy gondolat rólatok. Általában nem áll módomban ezeket feljegyezni, de mostantól megpróbálom. Mivel a balkáni papír, toll egyebek módszer nem nekem való, így ezúton próblkozom. Nektek meg nem tilos olvasni, hogy mi a véleményem. Lehet pirulni.

Friss topikok

  • rattacha: Köszönöm, Uram! Egyelőre jól állunk. (2015.07.27. 09:52) Holnapi ima
  • rattacha: "You are one of God's mistakes, You crying, tragic waste of skin" (2014.08.13. 22:18) .
  • rattacha: Ezzel a történettel már régóta tartoztam mindenkinek. (2014.06.10. 12:59) Mese
  • KissAttila: Na hogy ezt miért most kellett csak megtalálnom? :) Óriási poszt, élmény olvasni, tényleg... Mondj... (2010.12.20. 20:45) Nyílt levél
  • rattacha: Üdv! Örülök, hogy tetszenek az írásaim. Ne haragudj, ha a nem fedem fel magam a rattacha név mögö... (2010.10.18. 07:44) Tudjátok, hogy nem vagyok... De most mégis, mégha kicsit másképp is

Linkblog

Csak a felét hidd el annak, amit hallasz. /Japán közmondás/

2008.04.30. 13:56 rattacha

Kezdődjön akkor a kifejtés ahogy ígértem. Szubjektíven. Előre kell bocsátanom, hogy Sománál irritálóbb értelmes embert a tévében nem ismerek. Az alapvetően debil típusú Kiszel és Tsa. Korlátolt felelősségű Társulattól tekintsünk el. Ő az, aki értelmes és mégis az agyamra mászik. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy csak fallikus szimbólumokban és orgazmusélményekben tud gondolkodni, megnyilvánulni. A másik oka az, ami kapcsolódik ehhez az íráshoz: http://andie.blog.nlcafe.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=54038.

A tudatosság és a spiritizmus. Aki nagy mama gésának tartja magát, az nekem ne kezdjen bele a tudatosság taglalásába. Legyünk nagyon modern nők. Aztarohadt. Legyen karrier, csillogás, szex, fuck-shui. Semmi gond. Legyen. Aki ilyet szeretne, annak legyen. De annak ne kezdjünk bele annak a taglalásába, hogy akkor most a keleti filozófia hogy és miként. Nem azért, mert szerintem Soma nem ért hozzá. Hanem azért, mert a kettő nem fér össze. Aki karriert szeretne, az nem szeretne filozófiát. Illetve fordítva. Az a baj a világgal, hogy mindent akar. Nem lehet az ember modern, de egy kicsit belenézek ebbe a keleti cuccba is. Ilyen nincs. Illetve sajnos nagyon is van, és rossz is. Én nagyon remélem, hogy néhány évtized alatt fel tudok nőni majd oda, hogy egy-két koanra azt mondjam, hogy sejtem. Igaz arra törekszem, hogy értsem is, de érzem, hogy ahhoz még időre van szükségem. Talán majd legközelebb már taníthatom is. Továbbra is idézem Gandhit. „Nyugati civilizáció? Érdekes ötlet.”

A szerepekről. Teljesen igazat adok neki, hogy a történelem sematizálta a nő szerepét. Ez van, arcod lapos. Most mindent lehet. Megismerheted magad. Megtalálhatod a saját szerepedet. Kereshetsz egymillát. Lehetsz észvesztő dögös. Lehetsz bármi. És meglehetnek az elvárásaid is. „Legyen egzisztenciája, humora, szarkazmusa, iróniája, müveltsége, potenciája, fantáziája, szexuális kultúrája, kreativitása, stilusa. Legyen nagyvonalú, ötletgazdag, jó apa, remek szerető, beszélgetőpartner, adjon szabadságot, saját teret, bizalmat, stb…” De ne felejtsük el, hogy jogosan van a másik oldalnak is elvárása. Legyen kedves, puha, szerethető, anya, szép, intelligens, jó humorú, művelt. Ha ezt végiggondoltad, akkor nézd meg a mi korosztályunkat. Talán ha 10% megugorja a lécet. Vagy annyi se. Mi még nem tudunk bizonyítani, nem tudunk a régi rendtől elszakadni. Ti nem tudtok élni a lehetőségekkel. Elhajoltok szélsőségekbe, és így csak felébe, harmadába képviselitek amire szükségünk van egy kapcsolatban. Mi az eredmény? Félkapcsolatok. Hosszan kitartott szenvedések. Ha ezt végignéztük, akkor nézzük meg a következő generációt. A mai tizenéveseket. A kép azt hiszem kellően lesújtó. Tudom, hogy mi se mutattunk sokkal jobbat. Joggal háborodtunk fel, ha a generációnkat szidták. A maiak egy kis része is joggal háborodik fel. De a többi? Belőlük mi lett? Mint egy amerikai film. A nagyhangú focista zselézett hajáról lefolyt a zöld trutyi, és most épp habarcsban ázik. Televagyunk műmájerekkel. A gondolat teljes hiánya jellemzi őket. Álmaik siváran csillogó matériák. Mit szeretnél elérni? Hát, izé. Legyen egy jó melóm, ahol keveset kell dolgozni, de jó a pénz, egy jó verdám, meg egy nyaralóm a tengerparton. Hol élsz baszd meg? Szakmunkásképzőbe bukdácsolsz! Most járod harmadjára a másodikat! Mi a fasz lesz így belőled? Szakember? Tanulj meg dolgozz baszd meg. Ja, és persze apa is lesz belőle. Szerető férj. És megbecsült partner. Aki milyen is? Van egzisztenciája, humora, szarkazmusa, iróniája? Honnan? Ilyenek vagyunk mi. És ehhez idomulnak a jövő leányai is. Korkép. A mai tizenévesek !!!!ebben a megyében!!!!! Egy adag ekiért bármikor bármire kaphatóak. A teljes szórakozni járó társaság egy harmadában. Jó reggelt! Ilyen múlttal milyen lesz az a jelen, amit most jövőnek képzel el? Hát nem olyan, amilyennek várja…

„Úgy gondolom, hogy a jövőben különösen meghatározó a női tudatosság. Az elfogadás, megértés erősitése, hiszen tudjuk jól, hogy a pedagógiában, pszichológiában is mennyire hangsúlyos ezen tulajdonságok jelenléte a másik fejlődése, segitése útján.” Szerintem meg nem. Szerintem az ember első sorban érzelmi lény. Minek gondolkodnia ott, ahol érezni kell. Nem kell olyanokon törni a fejem, hogy most miért bánt vagy én miért bántom, ha szeretjük egymást. Milyen gondosan nevezi ezt kölcsönös névmásnak a magyar. Mert a dolog köcsönös.

„Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.”

József Attila


P.S.(Pót Sor): A poszt nyitott. Én is szándékozom még bővíteni. Blogokon, kommentekben folytassuk. Érdemes téma.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rattacha.blog.hu/api/trackback/id/tr52448628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andie 2008.05.05. 09:53:11

Egyet szögezzünk le: nem érdekel sem a mi generációnk, sem a következő, úgy ánblok. Nem bizony. Kérem szépen, az én életem meglehetős rövid ahhoz, hogy az egész emberiségért aggódjak. Engem csak a saját kis életem érdekel, meg azoké, akiket szeretek. Pont.

Ezen belül pedig helye van mindennek, amitől teljesebb, boldogabb lehet az ő életük és az enyém.

Tudatosság nélkül pedig csak az működik, ami hibátlan, tökéletes. Na, olyan van? Pl. tökéletes párkapcsolat. Az ember érzelmi lény, na persze, csak azzal nem sokra megy. Mert mint érzelmi lény megbántom azt, aki szeretek, mert ilyen igenis történik, akkor vagy maradok az érzelmek szintjén, vagy megfogom a kicsi kezét, mélyen a szemébe nézek, és nagyon tudatosan megmondom neki, hogy egy állat voltam, kérem, hogy bocsásson meg, mert nem akartam megbántani, de mégiscsak sikerült.

Ez - valószínűleg - mindenkinek alap. Akkor innen már csak egy lépés, hogy tudatosan törekedjünk a jóra. Mert csak úgy magától, minden energiabefektetés nélkül nincs semmi (jó). De rossz se.
Én már rájöttem, hogy sokszor nagyon kevés az, ha két ember - bármely relációban - szereti egymást. Én ha szeretek valakit, akkor az iránta érzett szeretet tettekre ösztönöz, de a tettek már nagyon is tudatos dolgok. Szerintem. :-)
süti beállítások módosítása