Nap, kövek, fák állatok!
Milyen erős a ti vállatok.
Hogy hordozzátok mit mások bíznak rátok
S nem kérdezitek áldás-e vagy átok.
Ég, Föld, Hold, csillagok
Mennyi bölcsesség lakik nálatok?!
Mennyít láttatok, míg megszülettem
És mennyit megosztottatok velem.
Füvek, virágok, élő és holt anyag!
Mind több vagytok, mint száraz tananyag.
Szabó Lőrinc, csak bennetek bízhatott,
És mára már, ő is halott.
De tudta ő is, az ember mind gonosz
Csak irígy csalárdságot hordoz.
Ezért bízott meg ő is csak bennetek
Hogy szeressetek minden gyermeket.
Most én hívlak titeket, nekem segítsetek
Születnek-e még ma is – mondjátok - gyerekek?
Van-e még mosoly, hangos nevetés?
Csend, béke, vidám játék, mese és
Riadt hüppögés, ha valami megijeszt?
Mondjátok, mert én már nem hiszek,
Szerintem már ők is emberek
Súgjatok, kell-e még gyerek…
