Tudom, hogy Te is ismered őket. Ott vannak mindig, mindenhol. Körülöttünk egyszerű halandók körül. Mosolyognak. Mindig, kérdés nélkül. Ők azok akik téged is szeretnek mindig, bármelyik pillanatban. Akik mindig egy öleléssel fogadnak. Valahogy mind-mind aranyfénnyel ragyognak. Lehet ez kisugárzás, lélek, aura, bármi. Ott van. Kézzel foghatóan körülöttük. Ők azok, akiktől soha semmit nem irígyeltél. Akiket mindíg keresel, bár tudod, hogy nem találhatod meg őket, csak ha melléd sodorja őket az élet.

Tudod, hogy védtelenek. Tudod, hogy nekik is fáj. És bármikor eszedbe jut, hogy ritkán, de Ők is sírnak, nekimennél a világnak és szabdalnád, hisz' nem érdemli meg, hogy létezzen.

Ők azok belearanyodnak az időbe. Vagy gyorsan halnak. Mert nagyon várják őket. Valahol...