A reggeli kávéért. A félrekapcsolt telefonon való bosszankodásért. A játékért. A napfelkeltéért. Egy ismeretlen lány mosolyáért. A kínos hallgatásért. A félregombolt ingért. A hideg hajnalokért. A mindennapok egyhangúságáért. A borért. Egy szál cigarettáért. Az esti meccsért. A fogorvosi váró félelméért. Egy baráti beszélgetésért. A szülők korholásáért. Egy régi fényképért. Presser hangjáért, egy át nem aludt éjjel után.  Az utazásért. Az első tavaszi bodobácsért. A Kedves hangjáért. A találkozásért. A halál nyitottságáért. A lehetetlen megpróbáláséért. A becsületért. A gondolat szabadságáért. A közhelyekért. Az ezeréves tölgyekért. Szörnyeteg Lajosért. A Kis Hercegért. Algernonért. A háború és béke elolvasásáért. A hajnali részegségért. Leonért. Hogy megüljük a nagy ajándékok torát. A mesékért. Az olimpiáért. A fiam reményéért. A lányom esküvőjéért. A tengerért. A végtelen űrért. Einstein egyszerűségéért. Az egy összetetségéért. A kabátzsebben felejtett pénzért. A balatoni nyárért. Az orrszarvúk megmentéséért. Az unalmas portörlésért. Az őrült ötletekért. A félszavakért. Az idegesítő tétlenségért. A munka utáni pihenésért. Az álom utáni ébredésért. A igaztalan szavakért. Az emlékekért. Az elmulasztott alkalmakért. A szebb jövőért. A hangos röhögésért. A tanulságokért. A hibákért. A születésnapokért. Egy jó színdarabért. A szépségért. A csendért. A nyári viharért. Egy kártyapartiért. Egy eltett újságkivágásért. 15 perc hírnévért. A némafilmekért. A kihalóban lévő családfáért. Az elrontott sminkekért. Az orgonavirágért. A sivatagért. A gyógyulásért. A vígasztalásért. Az érthetetlen gondokért. A váratlan segítségért. A halottak emlékéért. A ki nem fizetett szabadságért. A meg nem vallott szerelmekért. A csalósásokért. A sor végére tett pontért. A meg nem fogadott jó tanácsokért. A kávéházakért. A véletlenekért. Az életért. Csupaszon, önmagáért.